DOBOZY Borbála felsőfokú csembalótanulmányait a világhírű Zuzana Růžičková vezetésével a pozsonyi Zeneművészeti Főiskolán kezdte, majd a prágai Zeneakadémián folytatta nála, ahol kitüntetéssel diplomázott. A következő években a historikus előadói gyakorlatot tanulmányozta: először a salzburgi Mozarteumban Liselotte Brändle, Nikolaus Harnoncourt és Johann Sonnleitner irányításával. 1983-ban díjat nyert a belgiumi Brugge-ben rendezett, legrangosabbnak számító nemzetközi csembalóversenyen.

Dobozy Borbála művészi tevékenysége középpontjában Johann Sebastian Bach életműve áll: szinte minden csembalóra írt kompozícióját eljátszotta, beleértve összes zenekari és kamaraművét is. „Átgondolt interpretációja az idővel való bánásmódján, az egyes variációk tempóin és részletesen kimunkált artikulációján alapul, ami a műveknek még több lendületet ad… a legmagasabb előadói színvonalat képviseli, és egyúttal példa is lehet arra, hogyan kell Bach zenéjét játszani.”

Emellett előszeretettel tűzi műsorára alig ismert, vagy teljesen elfelejtett mesterek zenéjét (G.Th. Muffat, J. A. Benda, Chr. Schaffrath). Repertoárja szinte az egész csembalóirodalmat felöleli, beleértve a 20. századi és a kortárs zenét is. Több magyar zeneszerző – Arányi-Aschner György, Balázs Árpád, Hidas Frigyes és Hollós Máté.

A Magyar Bach Társaság alapító tagja.

1993-ban az ő irányítása alatt jött létre a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Szegedi Tagozatán a csembaló főtanszak.

Gottlieb Muffat műveit tartalmazó albuma 1992-ben elnyerte a Hamburgi Német Lemezkritikusok Díját.

2011-ben Liszt Ferenc-díjas, a Magyar Művészeti Akadémia tagja.

„Elegáns játékmód, technikai tökéletesség. …az ember eleinte nem tudta, mi elbűvölőbb: a játékmód eleganciája és technikai tökéletessége, vagy pedig a frázisok és a belső zárlatok iránti érzéke, amelyek végsősoron egy zenemű szerkezetét adják…A szabadon fantáziált és a szigorú kontrapunkt közötti váltakozást Dobozy Borbála élesen rajzolta meg. És egyre jobban tudatosult, hogy a magyar csembalistának sikerült az ő rendkívül differenciált agogikai lehetőségeivel a billentés dinamikáját pótolni. És ezekben a pillanatokban kezd csak igazán élni a csembalózene….” (Bergische Landeszeitung)