A zene nyelvén mind egyek vagyunk - Portré Dr. Csikota Józsefről, az SZTE BBMK karmesteréről

Dr. Csikota József életét már gyermekkorától kezdve áthatotta a zene szeretete. Második osztályos korában kezdett hangszeren játszani. Mint felidézte, édesapja már a kezdetektől fogva szerette hallgatni, ahogy gyakorol: bement a szobájába és csak figyelt. Ahogy telt az idő és egyre ügyesebbé vált, az is feltűnt számára, mekkora örömet okoz édesapjának a játéka. Ekkor fogalmazódott meg benne először, hogy zenész akar lenni, és ezt az örömérzést szeretné másoknak is továbbadni.

Elhatározásához hűen, fokozatosan haladt előre szakmai pályáján: az apátfalvi általános iskola után a szegedi Konzervatóriumba vezetett az útja. Később, a Szegedi Zeneművészeti Főiskola harsonatanári szakának elvégzése után Budapestre került, ahol a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola fúvószenekari karnagy szakán kitüntetéssel diplomázott, majd a Liszt Ferenc Zeneakadémia ének-zene-karvezetés szakán is oklevelet szerzett. Tudományos ismereteit a Moszkvai Egyetemen bővítette, ahol zenepedagógiai tudományokból doktori fokozatot szerzett.

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

Évtizedek óta tanítja a következő zenész-generációkat

Szegedhez és az egyetemhez is ezer szállal kötődik: 1998-tól a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának fúvóskarmestereként, 2010-től egyetemi adjunktusaként vállalt kulcsszerepet a következő generációk képzésében. Három évtizede alapította meg a kar Koncert Fúvószenekarát, amit azóta is ő vezet. „Nagyon nagy utat jártunk be a zenekarral, amely, büszkén mondhatom, világszínvonalon szólal meg. A világ minden részéről hívtam már hozzánk vendégkarmestereket és zeneszerzőket: miközben az ő darabjaikat mutattuk be a magyar közönségnek, a repertoárunkon keresztül a hazai zeneszerzők műveit is megismertettük a világgal, így került be az egyetem zenekara a nemzetközi vérkeringésbe” – fogalmazott. Hozzátette, a mai napig koncerteznek, itthon és külföldön, valamint évről-évre részt vesznek az SZTE BBMK nagysikerű zenei rendezvényén, a Bartók Béla Művészeti Napokon is.

„Nagyon nagy büszkeségem, hogy a Koncert Fúvószenekar fellépéseiről annak idején több CD-felvétel is készült, most már inkább videófelvétel készül. Rendszeresen készítettünk rádiófelvételeket is, amit a Bartók Rádióban hallhatott a közönség. Számos nemzetközi versenyen is megmérettük magunkat, ahonnan általában dobogós helyezéssel tértünk haza” – mesélte el. Munkássága azonban messze túlmutat a Koncert Fúvószenekar vezetésén.

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

A zene jobbá teszi az embereket

Csikota tanár úr a hazai katedra mellett a Közép-Kelet-Európai Fúvószenekari Szövetség elnökeként a nemzetközi zenei életben is aktív szerepet tölt be. Ennek egyik kiemelkedő állomása az Egyesült Államok-beli Észak-Iowai Egyetem, ahol az intézmény fúvószenekarának örökös karmestere címmel tisztelték meg. Nagyon sok országban tart előadásokat és kurzusokat, vendégkarmesterként pedig többek között fellépett New Yorkban, Chicagóban, San Franciscóban, Moszkvában, Helsinkiben, valamint több európai nagyvárosban is.

„Hiszek abban, hogy a zene, amely katarzisélményt ad, jobbá teszi az embereket. Hinni kell abban, hogy a befektetett kemény munka meghozza a maga gyümölcsét, mert ahol eredmény van, ott öröm is van. És, ha örülünk, akkor békések tudunk lenni, és hogyha békés a szívünk és a lelkünk, akkor képesek vagyunk a világ legnagyobb csodájára: szeretetet adni és fogadni. Hiszek abban, hogy az embereknek szükségük van a megnyugvásra, a kiegyensúlyozottságra, az örömérzésre és a boldogságra. Számomra az egyik legcsodálatosabb érzés, ha mindezt a zenén keresztül sikerül átadni az embereknek” – fogalmazott Csikota tanár úr.

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

Minden siker mögött ott van a hallgató és az oktató közös munkája

Ugyanakkor azt is felismerte, ahhoz, hogy mindezt átadja a zeneszerető közönségnek, kiváló szakemberekre van szükség: hiszen akkor fog fejlődni a fúvószenekari mozgalom, hogyha képzett fúvós karmesterek állnak a zenekarok élén. Így a közreműködésével megalakult az SZTE BBMK égisze alatt a fúvós zenekari karnagy képzés, amely a mai napig rendkívül sikeresen működik. Ez hatalmas mérföldkőnek számított mind a kar, mind a fúvószenei életben. „A szegedi karmesterképzés igen magas színvonalon működik. A legtöbb növendékem a diploma után professzionális zenekarokat vezet. A tanítványaim ott vannak a katonazenekarok, a rendőrzenekarok, vagy éppen a Vám- és Pénzügyőrség zenekarának élén. Úgy látom, a fiatalok szeretik a kurzust és mélyen elhivatottak a fúvószene iránt” – avatott be.

Elmondta, nagy örömmel tölti el, hogy nem csupán a Bartók Béla Művészeti Kar vezetése értékeli a fúvószenekari tevékenységét, de a hallgatók is tisztelettel adóznak törekvései előtt. Ennek jeleként 2025-ben megválasztották az Év Oktatójának. „Egy pedagógusnak a hallgatói elismerése a legnagyobb öröm. Boldogsággal tölt el, hogy látom, szívesen járnak a kurzusaimra és vesznek részt a közös munkában. Mert az elért sikerek közös eredmények: a hallgató és az oktató együttes munkájának gyümölcse.”

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

Teljes szívvel, elhivatottan

Dr. Csikota József éppen ezért hisz a tehetséggondozás erejében. Úgy véli, a legfontosabb, hogy a fiatalok szeressék, amit csinálnak, és azt teljes szívvel, elhivatottan tegyék. Ugyanakkor nagyon fontos az is, hogy legyen sikerélményük, hiszen a lélek akkor virágzik, ha látja, megérte küzdeni, a belefektetett sok energia után elismerik a munkáját, és meglesz a megérdemelt siker jutalma is. „Sikerorientáltnak kell lennünk, hiszen a zene akkor jó, ha sikeres. A próbáinkon mindig nagyon komoly munka folyik. Azután eljön a koncert, ahol átélhetjük azt a katarzisélményt, amiért megdolgoztunk. A katarzisélmény hatni fog a közönségre is. Szeretném, hogy a hallgatóim is ízleljék meg a munka és a siker örömét, hogy amikor a diploma után valamennyien elhelyezkednek szerte a nagyvilágban, mindig ez legyen előttük, mert csak akkor lesznek sikeresek és boldogok a pályán.”

Mint Csikota tanár úr vallja, mindenkiben van valamennyi tehetség. Azt kell felmérni, hogy kinek mihez van leginkább érzéke. Hiszen van, hogy valaki egy professzionális zenekar élén nagyon profi, a kisgyerekek előtt viszont nem biztos, hogy kamatoztatni tudná azt a nagy tudást, ami benne lakozik, és ez fordítva is igaz. Más-más pszichológiai, metodikai, pedagógiai folyamatok játszódnak le egy karmesterben attól függően, hogy egy gyermekzenekart, egy városi vagy professzionális együttest vezet. A vezényléstechnikát meg lehet tanulni, az viszont már egyéni adottság, hogyan vezet le valaki egy próbát, vagy hogyan tudja átadni a zene és a munka örömét.

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

„Egyszer egy növendékem fogalmazta meg a diplomaosztóját követően, aki most a veszprémi katonazenekar karmestere, hogy a tanár úr mindenkiből a legtöbbet hozza ki, és mindenkinek annyit tanít meg, amennyit csak lehet. Az ember felméri, hogy kiben mennyi lehetőség van, és igyekszik azt a lehető legjobban kibontakoztatni. Hogy ezt később az életben ki hogyan kamatoztatja, és mennyire lesz sikeres, az már sok mindentől függ. Kell hozzá elhivatottság, kitartás és az is fontos, hogy ki milyen helyre kerül, milyen irányba viszi az útja. Arra próbálok rávilágítani, hogy a hallgatók mindezt felismerjék, és megtalálják a saját helyüket. Ez az egyik legfontosabb dolog. Magamról is ezt tudom elmondani: szerencsés vagyok, hiszen a Jóisten engem olyan helyre küldött, ahol megtaláltam önmagam. Mindenkinek ebben próbálok segíteni, hogy odakerüljön, ahol otthon érezheti magát” – vallja Csikota tanár úr.

„Ezt jobban nem lehet eljátszani”

Mint felidézte, pályája során ő maga is számos emlékezetes koncertet vezényelt. A legkedvesebb emlékei közé tartozik a valenciai Nemzetközi Fúvószenekari Verseny. Itt Hidas Frigyes, az egyik legnagyobb kortárs zeneszerzőnk, Az el nem táncolt balett című, rendkívül összetett, nagyon nehéz fúvószenekari művét adták elő nagy sikerrel, miközben a zeneszerző a zsűriben foglalt helyet. Csikota tanár úr akkor még elég fiatal karmesterként megkérdezte tőle: „Frici bácsi, mit kell még javítanom a darabon, hogy még jobb legyen a játékunk?” Ő azt válaszolta: „Józsikám, ezt jobban nem lehet eljátszani!” Ez az elismerés máig büszkeséggel tölti el, különösen azért, mert a versenyen zenekarával dobogós helyezést értek el.

Hasonlóan meghatározó élményként él emlékeiben Alfred Reed amerikai művész szegedi látogatása, amikor a világhírű zeneszerző a meghívására az SZTE BBMK Koncert Fúvószenekarának vendégkarmestereként vezényelt a Szegedi Nemzeti Színházban. A koncerten Alfred Reed saját, Orosz karácsonyi zene című művét, Csikota József pedig a szerző El Camino Real című darabját dirigálta.

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

„Olyan jól sikerült eljátszani az ő darabját, hogy a közönség nagy ovációval fogadta. Amikor a ráadást játszottam, olyan tűzforró volt a hangulat, hogy a Reed által megadott 130-as tempó helyett 160-as tempóban vezényeltem le. Nagyon jó volt a zenekar. Majd kigyulladtak a klarinétok. Alfred Reed a függöny mögött állt és hallgatta. A darab után kimentem hozzá és mondtam neki: ne haragudj, tudom, hogy nem így írtad meg a darabot, és én gyorsabb tempóban játszottam. Ő azt felelte: Józsikám, ez nagyon jó volt így!” – idézte fel a tanár úr. Úgy véli, egy karmester számára kevés nagyobb elismerés létezik annál, mint amikor maguk a zeneszerzők is visszaigazolják, ahogy előadásában viszontlátták saját elképzeléseiket.

Hasonló élmény fűzi Lendvay Kamilló, nagy magyar kortárs zeneszerzőnk Fúvós szimfóniájának szegedi ősbemutatójához. „A darabban az utolsó tételnél, a Riói karneválnál a kottában 60-as tempó szerepelt. Próbáltuk úgy eljátszani, de túl lassúnak éreztem, ezért fokozatosan gyorsítottam rajta. Két nappal a koncert előtt fel is hívtam Kamillót, hogy nézzük át együtt a partitúrát, mert másként érzem ezt a részt. Erre csak annyit mondott: Józsikám, nem veszem elő a partitúrát, játszd úgy, ahogy te érzed. Óriási felszabadultságot adott ez a bizalom, ugyanakkor hatalmas felelősséget is jelentett, hiszen ősbemutatóról volt szó, először nálunk csendült fel a mű” – idézte fel. A koncerten maga Lendvay Kamilló is jelen volt, és az előadás végén a legnagyobb elismeréssel méltatta Csikota József játékát: pontosan így képzeltem el – mondta a karmesternek, akit később Artisjus-díjjal tüntettek ki ennek az előadásnak köszönhetően.

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

Fontos, hogy a lélek szabadon szárnyaljon

Egy karmester élete szerteágazó feladatokkal teli hivatás. Ahogy a tanár úr mondta, számára minden koncert egy kihívás: meg kell határozni, hogy milyen repertoárt készítsen elő a zenekarnak, hogy az nehézségi fokban nekik megfelelő legyen, milyen alkalomból játszanak és ki a célközönség. A repertoáron nagyon sok múlik, hiszen egy rosszul megválasztott műsorterv lehet a koncert buktatója is. Meggyőződése szerint rendkívül fontos, hogy a fellépéskor koncentrált és felkészült legyen, és a zenekarral tökéletes összhangban játszanak. Csikota tanár úr azt is elárulta, koncert után mindig visszajelzést ad a hallgatóinak: megbeszélik miben voltak sikeresek, és hol lenne érdemes még csiszolni az előadáson, hogy még jobb legyen a produkció.

„Ha valami nem sikerül tökéletesen, nem szabad magunkra venni. Le kell vonni a tanulságot és menni tovább, mert úgy gondolom, hogy a pozitív gondolkodás, a felszabadult psziché végtelenül fontos ahhoz, hogy szabadon tudjuk közvetíteni mindazt, amit szeretnénk. Fúvóshangszereknél pedig különösképpen, mert itt az izgalom nagyban befolyásolhatja a produkciót, nem lehetünk görcsösek. Ehhez kell a megfelelő biztonságos légkört megteremteni. Úgy gondolom, hogy a tehetség csak így tud kibontakozni ” – fogalmazott Csikota tanár úr.

Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina.

Mind egyek vagyunk

Ugyanez a szemlélet vezérli őt akkor is, amikor a világ másik felén vezet egy zenekart. Mint elárulta, általában magyar darabokat szokott vinni, hiszen a magyar zeneszerzők világszínvonalúak. És amikor elkezd dolgozni a fiatalokkal, úgy érzi, mindenütt otthon vannak, ahol a fúvószenéről, a repertoárról, a koncertről van szó. Számára az is gyönyörű, amikor magyar karmesterként külföldi zeneszerzők darabjait játssza. Hiszen ez a csodálatos a zenében: nincs különbség a nemzetek között, ha a művészetekről van szó; nagyon hamar eggyé tud válni a karmester, a zenekar és a befogadó közönség. „Vannak ugyan kulturális különbségek, de a lényeg mindenütt ugyanaz. Van ez a fantasztikus Föld bolygó, és valahol mi emberek mind egyek vagyunk benne” – zárta gondolatait.

Fülöp Tímea
Borítóképen: Dr. Csikota József. Fotó: Bartha Karina