Folytatódik a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Karának közös mesterkurzus sorozata, a Világsztárok Műhelye. A sorozat következő vendége Várdai István, magyar csellóművész, aki május 11-én tart mesterkurzust az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar hallgatóinak a Korzó Zeneházban.
Mesterkurzus: 2026. május 11., 15:00, Korzó Zeneház
A kurzus nyilvános, így passzív résztvevőként bárki csatlakozhat.
Várdai István 1985-ben született Pécsett, zenészcsaládban, édesanyja Huszics Ibolya zongoratanár, édesapja Várdai István karnagy-zenetanár. A Tiborc utcai német nemzetiségi általánosba járt. Nyolcévesen Mátrai Mária tanította csellózni, már ekkor rendkívüli tehetségnek bizonyult.
2004-ig a Bartók Béla Konzervatóriumban tanult, ebben az időszakban háromszor nyert a Popper Dávidról elnevezett nemzetközi zenei versenyen (2000, 2003, 2004). 2007-ben harmadik lett a XIII. Nemzetközi Csajkovszkij Versenyen Moszkvában, 2008-ban pedig első díjat nyert a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen, valamint övé lett a közönségdíj, a Coup de Coeur Breguet-díj és a Pierre Fournier-díj is.
Diplomáját 2009-ben szerezte meg a budapesti Zeneakadémián, Mező László növendékeként, majd a bécsi Zeneakadémián tanult tovább, ahol Reinhard Latzko volt a tanára. 2010 és 2013 között a Kronberg Academy-n tanult Frans Helmersontól, eközben 2012-ben elnyerte a világ legígéretesebb fiatal zenészének odaítélt Prix Montblanc-t, majd 2014-ben az ARD nemzetközi csellóversenyét Münchenben.
2015-től Baráti Kristóffal együtt a kaposvári Kaposfest Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál művészeti vezetője, 2017 óta a mannheimi Staatliche Hochschule für Musik und Darstellende Kunst professzora. 2018 őszétől a bécsi Zeneakadémia (Universität für Musik und Darstellende Künste) cselló tanszékét vezeti. Többek között Natalja Gutman, Natalija Sahovszkaja, Schiff András és Starker János mesterkurzusain is részt vett. Fellépett New Yorkban, Londonban, Párizsban, Prágában, Bécsben, Frankfurtban, Münchenben, Genfben, Berlinben, Hágában, Moszkvában, Szentpétervárott, Firenzében, Tokióban és Pekingben. Olyan nagyhírű karmesterekkel és zenekarokkal játszott együtt, mint Fischer Ádám, Kocsis Zoltán, Howard Griffiths, Simon Gaudenz, Gilbert Varga, a Szentpétervári Szimfonikus Zenekar, a Genfi Kamarazenekar, a Mariinsky Színház Zenekara, a Liszt Ferenc Kamarazenekar, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Suisse Romande Zenekar.
Fellépett a Santanderi Fesztiválon, a svájci Bellerive és Verbier fesztiválokon, a Schleswig-Holsteini Fesztiválon, a Schwetzingeni Fesztiválon, a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, a szentpétervári Gergiev Fesztiválon, a spanyolországi Pablo Casals Fesztiválon és a Francia Rádió Fesztiválján Montpellier-ben. 2010-ben debütált többek között a bécsi Konzerthausban és a New York-i Carnegie Hallban. 2016 végén egy ismeretlen német mecénás hangszert adományozott neki, amit „Ex du Pré-Harrell Stradivarius” néven tartanak számon, utalva korábbi tulajdonosaira, a fiatalon elhunyt angol csellistára, Jacqueline du Prére és Lynn Harrell amerikai művészre. Korábbi hangszere egy 1720-ban készült Montagnana cselló volt.
Díjai, kitüntetései:
- Junior Prima díj (2009),
- Prix Montblanc (2012),
- Liszt Ferenc-díj (2015),
- Prima díj (2017),
- Érdemes művész (2025).
Szólista és professzori karrierje mellett a Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője.
