A Szegedért Alapítvány Művészeti Kuratórium Gregor József díját 2022-ben Temesi Mária operaénekes, énekmester, operanagykövet, az SZTE Bartók Béla Művészeti Kar professzora kapta. Az alapítványi kitüntetést Prof. Dr. Kerek Ferenc, a Művészeti Kuratórium elnöke adta át.

Temesi Mária bejárta a világot, számos operaházában énekelt. 25 éven át a Szegedi Tudományegyetem Bartók Béla Művészeti Kar tanszékvezetője, ahol elkötelezetten és odaadóan oktat. Tanszékvezetői mandátuma a törvényeknél fogva idén júniusig tarthat. Célja: átadni az éneklés által a zene szeretetét és igazi színpadi előadóművészeket nevelni a hallgatókból.

- A Szegedért Alapítvány 33. alkalommal ismerte el díjaival azon személyiségek tevékenységét, akik kiemelkednek a város szellemiségének alakításában, tudományos, kulturális, művészeti és társadalmi életének gazdagításában, értékei megóvásában, akik hírt és megbecsülést szereznek Szeged városának és a Szegedi Tudományegyetemnek. Milyen érzések kerítették hatalmába, amikor kiderült, hogy megkapta szülővárosától a Szegedért Alapítvány díjat?

 

- Mindezért, amit most itt felsorolt, végtelen boldogság töltött el, amikor váratlanul ezt megtudtam, hiszen sem az emberek, sem a szakemberek véleményét, szeretetét nem lehet pénzért megvenni. Megtisztelő számomra, hogy egy olyan, idén különösen illusztris díjazott csapat tagja lehetek, akikre a Szegedre költözésének 100. évfordulóját ünneplő Egyetem is nagyon büszke: Prof. Dr. Karikó Katalin, Prof. Dr. Kemény Lajos és Szatmáry Károly.

– Mit jelent önnek az éneklés?

– A zene szeretetét, a zongora és ének iránt való érdeklődést édesanyámnak köszönhetem, aki nemcsak egy egész intézményt irányított 40 évig vezető óvónőként, hanem több hangszeren – hegedűn és mandolinon – is játszott. Muzsikus lélekként külön gondot fordított zenei nevelésünkre. Tőle örököltem a művészi alázatot és a megújulásra való folytonosság képességét, édesapámtól pedig az óriási akaraterőt, amely mindig átsegített, és a mai napig átsegít a kisebb-nagyobb nehézségeken. Életem a zene, az éneklés és a tanítás hármas egysége, amely jelenleg is több helyszínen zajlik: Szeged mellett a Magyar Állami Operaházban végzett énekmesteri és operanagyköveti munkám, valamint a hazai és külföldi mesterkurzusaim, zsűrizéseim mellett saját és növendékeim koncertjeivel együtt. Hivatásom sokrétűségét különleges kiváltságnak tekintem. A sikert azonban a rátermettség mellett megkérdőjelezhetetlenül a folyamatos munka jelenti.

– Mi kell ahhoz, hogy valakiből olyan világhírű művész váljon, mint amilyen Ön is?

Hogy valakiből operaénekes, elismert művész, sikeres magánénektanár váljon, a született hangi és zenei adottságok mellé szorgalomra, kitartásra, igényes munkavégzésre, megfelelő szellemi és fizikai kondícióra van szükség és akkor egyszer csak megmutatkozik az eredményekből, hogy mi a Jóisten szándéka velünk. A folyamatos tanulás, munka befektetés azonban általában meghozza gyümölcsét. Nekünk az a dolgunk, hogy felkészültek legyünk és készen álljunk a szerencsére.

A „Habilitált Mester” és a DLA

– Át kell, hogy adja tanszékvezetőként a Szegedi Tudományegyetemen a stafétabotot. Ezt hogyan éli meg?

– Jól, mivel a jövőben még több időm lesz ténylegesen a szakmámmal foglalkozni. Hat cikluson át abban a kiváltságos helyzetben voltam, hogy a ma már nemzetközi hírű szegedi énekiskolát, amelyet még egykori énektanáraim – a Vaszy Viktor által vezetett Szegedi Nemzeti Színház Érdemes művészei: Berdál Valéria, Sinkó György, Karikó Teréz és Gyimesi Kálmán – alapoztak meg, én vihettem és fejleszthettem tovább. A természetes légzésre, artikulációra és hangvezetésre épülő énektechnikát és a zenére történő operaszínpadi játék és repertoár ismeret elsajátíttatását a velem együtt szigorú, de humánus emberi légkörben, közös egyetértésben velem együtt dolgozó, nagyszerű tanári csapatommal közös örömünkre élhettünk meg. Szegedi mestereim a „bel canto” énektechnika átadásával, egy széles látókörű zenei tudással, és egy vérbeli színpadi operajátszásra való neveléssel képeztek minket, ezekről a tudás alapokról kiderült, hogy a világban is megfelelő tőkét jelentenek. A Magyar Állami Operaházban előadott premierjeimet megelőző, intenzív próbahetek, hónapok mellett a különböző külföldi operaházak – különösen Németországban, Ausztriában és Svájcban – erőteljesen alakították és fejlesztették színpadi, zenei és előadóművészi felkészültségemet. Mindenütt a világon és itthon is nagyszerű rendezőkkel, kollégákkal és karmesterekkel dolgozhattam együtt. A berlini Komische Operben, a gráci, a zürichi Operaházban vagy a drezdai Semperoperben, a francia színházakkal ellentétben, több hónapos intenzív próbaidőszakok alatt születtek meg és forrtak össze azok az előadások, amelyek hangos, bravózós sikerekkel zárultak és amelyek nagyrészéről gyönyörű kritikákat őrzök. Hivatásomnak tekintem mindezen szakmai tapasztalatok átadását a tanítványoknak, a szegedi magánének szak hallgatói tudását építve és a magyar nemzeti énekkultúránkat gazdagítva. A Magyar Állami Operaház társulati tagjaként, nemzetközi pályát is befutott művészként, aktív operaénekesként első voltam az országban, aki megszerezte Magyarországon a két legfontosabb tudományos fokozatot: a „Habilitált mester”-i és doktori címet: a „Doctor of Liberal Arts” oklevelet. Tudomásom szerint nem volt még előttem olyan, 25 éven át hazánk felsőoktatási. intézményében tanszékvezető, aki mindezt már 40 éves kora előtt elkezdhette és számos elismert sikerekkel fejezhette be, ezt a negyedszázadon át tartó, komoly adminisztrációs időbefektetést is igénylő munkát. Örömmel adom tehát át tanszékvezetőként a stafétabotot egy olyan szakembernek, akinek ugyanolyan szívügye lesz a tehetség gondozás, mint nekem. Biztos vagyok benne, hogy az SZTE BBMK Magánének Tanszékén az általam létrehozott fejlesztések megfelelő kézbe kerülnek, és a jövőben még több új eredménnyel gazdagodnak. Az oktatás területén az SZTE vezetősége továbbra is számít rám.

– Kevés oktatónak adatik meg, hogy több mint két évtizeden át vezethessen egy sikeres és jól működő tanszéket. Ön a szegedi Opera szak alapítója.

– 2001-ben az országban én voltam az első aktív operaénekesi pályán lévő énektanár, aki megszerezte a „Habilitált Mester” címet, majd két évre rá a doktori fokozatot: DLA. 2003-ban így aztán Budapest mellett Szegeden is elindulhatott az Opera Mesterképzés is. Örömmel nevelem, képzem az ifjúságot egykori Alma Materemben, abban az intézményben, ahonnan valamikor én is indultam és ahol mestereimtől olyan tudást szereztem, amely a későbbiekben a világhírnévig repített.

Énekverseny a tehetségekért

– Mit jelent önnek, mint az esemény megálmodójának, a Simándy József Nemzetközi Énekverseny?

 

– Égi ajándékot, amelyet hosszú évekkel ezelőtt feladatként bízott rám a sors, és amelyben azóta is egyre több nagyszerű támogató akad. Jó érzés, hogy az ifjú tehetségek oktatása mellett e verseny által a tehetséggondozásban is sok embernek segíthetek. Mára a Simándy énekverseny Magyarországon jelentős szerepet tölt be a tehetségkutatásban, segítséget nyújtva az ifjú énekesek pályaindulásában. Az itt felfedezett fiatalok legtöbbje mostanra ismert, Prima Primissima, vagy Állami díjas, foglalkoztatott művész lett. A megmérettetés évről-évre beváltja küldetését. A győztesek névsora a simandysingingcompetition.hu honlapon olvasható.

– Minden évben nagyon komoly, hazai és nemzetközi szaktekintélyek alkotják a zsűrit. Ez mennyire tudatos?

– A versenyt először a szegedi Zeneművészeti Kar frissen kinevezett, magánének tanszékvezetőjeként indítottuk útjára egykori szegedi énektanárommal, Sinkó Györggyel, a Szegedi Nemzeti Színház Érdemes művészével és Kerek Attilával, a szegedi önkormányzat rendezvény-, és protokoll-tanácsadójával. Az elmúlt években bebizonyosodott: valóban kiugrási lehetőséget nyújt a legtehetségesebbek közül is a legfelkészültebbeknek, hiszen a versenyzők egy hazai és nemzetközi szaktekintélyekből álló zsűri előtt mutathatják meg zenei, színpadi, énektechnikai és előadóművészi tudásukat, korosztályuknak megfelelő, magas szintű felkészültségüket. Éppen ezért a zsűri tagjainak megválasztása is tudatos. Nem véletlen, hogy a versenyt 2018-ban, alapításának 20. és megrendezésének 10. jubileumi évében – a magyar kulturális életben betöltött szerepe elismeréseként – kulturális örökségünk részévé nyilvánították és bekerült a Nemzeti Értéktárba. A rendezvény a kezdetek óta széles körben mozgatja Magyarországot és a Kárpát-medence magyar lakta területein élő, énekelni tanuló és pályakezdő ifjú művészeket, de a világ számos más országából is idevonzza az ifjú énekes tehetségeket. Sokat jelentett volna nekem is, ha a kezdettekkor valaki úgy fogja a kezem, mint ahogy ma én a hallgatókét. Ezért olyan fontos számomra a Simándy József Nemzetközi Énekverseny. Fontosnak tartom, hogy versenyről-versenyre megemlékezzünk a névadó, Simándy József operaénekesről, aki máig példaképe lehet a fiataloknak igényes szakmai-művészi hozzáállásával és emberi magatartásával.

– Mire a legbüszkébb?

- Büszke vagyok arra, hogy két világversenyről is első díjjal tértem haza: 1981-ben Rio de Janeiróból, majd 1985-ben a philadelphiai Pavarotti Énekversenyről.

- Büszke vagyok arra, hogy – a Magyar Állami Operaházban lévő állandó társulati tagságom mellett – a világ számos neves operaházában éveken át énekelhettem 2 Mozart, 7 Verdi, 9 Wagner, 3 Puccini, 2 Csajkovszkij, Mascagni és Cilea, R. Strauss és a kortárs szerzők legjelentősebb női szerepeit, valamint hogy a Magyar Rádió több opera, dal és oratórium koncert felvételemet játssza napjainkban is.

- Büszke vagyok a Hugaroton által kiadott Wagner Heroinák szóló ária CD-re, amelyet a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara kísér Yuri Szimonov karmester vezényletével.

- Büszke vagyok a tanítványaimra, akik egyre nagyobb sikerrel szerepelnek a hazai és nemzetközi énekversenyeken és énekelnek már az operaszínpadokon, de olyanok is vannak köztük, akik a tanári karrierben teljesedtek ki és oktatóként vagy tanszékvezetőként helyezkedtek el a magyar zenei életben.

- Büszke vagyok arra, hogy annak idején nem szerződtem le hosszabb távra állandó szerződéssel külföldön. A Saarbrücki Operaház és a Kölni Operaház, valamint a Dresdai Semperoper Operaház is ajánlott több éves, állandó szerződést. Én azonban a Magyar Állami Operaház és a Szegedi Tudományegyetem háttérbázisából utazhattam be, és utazom be ma is a világot. A tudást itthon, saját hazámban kamatoztatva, magyar értékeinket gazdagítva adom át. Hálával tartozom mindezért a Gondviselésnek és annak, hogy a szakmai sikerek mellett – 25 évig házasságban élve – egy nagyszerű gyermeket is felnevelhettem.

SZTEinfo - Pósa Tamara

Fotó: Bobkó Anna/ Simándy József Nemzetközi Énekverseny hivatalos Facebook oldala